Mese egy szerelemről
Lady Caren Marburg volt az ország legszebbje. Nem volt
tökéletes. Nem volt a kor szépségideáljának mintapéldája. De a mosolya és
élettel teli tekintete, a mozgása és méltóságteljes kisugárzása minden kérőt a
lábai elé vetett. Igazi megtiszteltetés volt egy bálon vele táncolni. Mert ha ő
táncra perdült, a parkett egy másik világot tárt az emberek szeme elé. Sokan
angyalnak tartották, mások tündérnek. Voltak, akik boszorkánynak nevezték, de
senki nem vádolhatta meg hangosan, hisz mindenki szerette. Kedves volt, a
földes úr leányaként apját meggyőzte, hogy legyen kíméletes és nagylelkű. A
parasztok között járt és meghallgatta panaszaikat. A lány gazdag volt és övé
volt a világ.
De sokan hiába szerették. Mikor megtudták milyen elvárásai
vannak a hölgynek, ijedtükben könnyebb eset után néztek. Ezért a lány szíve
hiába várta azt, aki bármit megtenne érte. Egyszer azonban miközben a faluban
járt egy szegény legény lépett oda hozzá, hogy elbűvölje őt, s addig-addig
tekergette a szavakat, míg a hölgy elnevette magát és neki szegezte elvárásait,
mely minden kérőt elriasztott maga körül. „Ha ezt az egy vágyam teljesíted,
oltár elé kísérhetsz.” Mondta neki hitetlenkedve. A legény pedig azt mondta:
„Drága hölgyem, eme vágyadat nem tudom teljesíteni, de ha uradul fogadsz,
sokkal nagyobb kincset adok neked.” Ez megdöbbentette a nemes hölgyet. „Ímhol,
gyere el velem a Cseresznyefás ligetbe, ma délután, és ott ígérem, elnyerem a
szíved!” És délután találkoztak a virágzó fák alatt. A találka folyamán egész
végig nevetéstől volt hangos a cseresznyefák ligete, és végül az ifjú elnyerte
szívét a leánynak.
De egy gazdag lady-nek és egy szegény parasztlegénynek nem
sok jövőt ígért a földesúr. Minden szava ellenére, a lánya nem hagyott fel a
találkákkal, így olyan dolgot tett, amivel megelőzhette lánya ostobaságát. A
legényt seregébe vette, s a király kegyére bízva a frontra küldte. A két fiatal
két évre elkerült egymástól. Lady Caren lassan nem háríthatta el a kérőket, és
megnyílt egy jóképű, fess udvarló előtt.
Bernald, régi szerelme, a legény, akiből katona lett végül
visszatért a háborúból. Érdemeiért a király lovaggá ütötte és földet adott
neki. Így hát a lovag visszatért kedveséhez, kit már eljegyzett egy Lord.
A két szerelmes szíve majd megszakadt a tudattól, hogy
szerelmük késve teljesülhetett volna be. De akkor Bernald kihívta Lady Caren
kérőjét egy párbajra. Életre-halálra menő harcra. A csatatéren megedződött
férfi, a jól képzett uraságot végül legyőzte, és az aggodalomtól könnyes szemű
hölgyéhez lépett. Levette sisakját, s intett az apródnak, hogy hozza elébe
tarisznyáját. Belenyúlt s szerelme elé tartotta kezét. „Lehoztam neked a holdat
az égről, ahogy arra megkértél engem két évvel ezelőtt.” Tenyerében egy
holdezüst színű kristály-gömböcskét tartott. Míg kedvese már az izgalomtól
szinte elájult, felkapta, s ölében szerelmével elindult a Cseresznyefák
ligetébe. Kedvesét magához ölelte, és örök ígéretet tettek egymásnak, hogy soha
többé el nem válnak.
2015/08/04 © Szabó Zsófia
© Olga Grigoryeva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése