Miért?

© Szabó Zsófia

2015-08-02

Fáj, fáj, annyira fáj.

Kiég a bensőm, kiszakad,

Ég és fáj.

Egyedül vagyok – félek.

Hol a biztonság?

Miért nem lehet úgy, ahogy?

Miért nem mondhatom ki?

Miért kellett így lennie?

Miért fáj hát ennyire?

Miért vagyok beteg?

Miért olyan nehéz talpra állni?

Hiszen én döntöttem így!

Nekem kell felállni!

De nehéz, és fáj és nem akarok!

Álmodom, mit meg nem kaphatok;

És folyik a könnyem és sírok.

És nincs vége, és nem elég

És nincsen újrakezdés

Fáj a gondolat

Hogy nem mondhatom ki

Hiányzol, nagyon is

Hiányzol, akarlak

Jöjj ide, mint egy lovag

Ölelj meg és nyugtass

Szeress, kérj bocsánatot

És tedd lábaim elé a világot

Mutasd meg ki lettél és ki leszel!

Akarj engem!

Akarj, nagyon akarj!

Ne engedj el ilyen könnyen!

Ne felejtsd el, hogy szeretsz!

Kérlek, könyörgök!

Ölelj meg, mondd, hogy szeretsz!

Hogy megmozgatsz értem minden követ,

Hogy nincs köztünk több akadály,

Hogy velem leszel egy életen át.