Zöld. Minden olyan zöld. Minden oly’ csendes,
mégis zajos. Ez a természet csendessége. A természet csendje madarak dalával,
fák lombjainak susogásával és a patak gyermeteg csobogásával. És ott vagyok én,
a tisztáson, amit fák szegélyeznek. Ahol a lepkék és a méhek a virágokon
nyüzsögnek. Az eső utáni nedves fű és a friss levegő tisztaságról árulkodik. És
a nap sugara csillogtatja a tisztás fűszálait. Nem vagyok más, mint egy kis
rózsabogár. Ott vagyok azon a kis sárga virágon és pollent majszolok. Jóllakva csak
ücsörgök és figyelek. Most van a cserebogarak rajzása. Mindenütt ott vannak,
rengeteg hím. A természet helikopterei, ha a hangjukat tekintjük. Itt egy egér,
aki nagy sietve rohan át a tisztáson. A magasban sólyom köröz. Hangyák. A
természet lebontói. Ők viszik el azt, ami másnak már nem kell. Nyüzsög a
tisztás. Emberi szemnek láthatatlan. És itt is vannak. Két ember, számomra
hatalmasak. Egy piknik kosarat visznek magukkal. Leterítik, és kipakolnak. Míg
az egyik magas, visító hangot hallat egy méhecske láttán, addig a másik ütemes
kacagást. Sok állatnak készítik elő a terülj-terülj asztalkámat. Átszállok egy
másik virágra és ott is fogyasztok egy kis virágszirmot. De egy kis
különlegességet látok. Levéltetvek. Ha a hangyák nem védelmeznék őket, még rájuk
is vetném magam. Szárnyra kelek, de rossz fele tévedek és lepottyanok az
emberek plédjére. Mászkálok fel s alá. Hova kerültem? Egy emberi kéz felemel és
az ujján csücsülve nézek rá. Félelem ébred bennem, mint minden más élőlényben.
Ismerjük már őket, s gyorsan elrepülök, mielőtt bajom esne. Át, egy virágra,
ahol biztonság van. Nyekk…
- Anya, anya!
Ennyi voltam. Nem repültem el időben a gyerekcipő
alól, és most itt vagyok, törött páncéllal. Nehéz mennem, nehéz repülnöm. Merre
s hova? Leesek a talajra. Most engem is elvisznek a hangyák majd, mint
mindenkit. Eltemetnek a bolyukba és visszakerülök a körforgásba.
Egy rózsabogár voltam. Nem éltem sokat, nem tettem semmit. Csak éltem, mint minden más élőlény. Mellém pottyan egy elfáradt cserebogár. Ő is itt lesz velem, és együtt várjuk a hangyákat. Nem akartam senkit se bántani, nem akartam semmit megváltani. Nem akartam különleges vagy egyedi lenni. Csak egy kis rózsabogár voltam. Nem több, és nem kevesebb.
Egy rózsabogár voltam. Nem éltem sokat, nem tettem semmit. Csak éltem, mint minden más élőlény. Mellém pottyan egy elfáradt cserebogár. Ő is itt lesz velem, és együtt várjuk a hangyákat. Nem akartam senkit se bántani, nem akartam semmit megváltani. Nem akartam különleges vagy egyedi lenni. Csak egy kis rózsabogár voltam. Nem több, és nem kevesebb.
2015/04/29 © Szabó Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése