Isten

 © Szabó Zsófia

 2014-04-10

Valaki oltár előtt térdepel,

 S ajka imát rebeg.

 Valaki siralmat tuszkol repedésbe,

 Míg más szőnyegen térdepel.

 S az, kinek „Ő nincs” a hite;

 Mindnek más és más az Istene.

Számomra a vallás

 Beszűkült elme. Nem más.

 Mit elítélni nem lehet,

 Mert egy történetnek ad keretet.

Számomra az Isten

 Nem egy, nem is több;

 Nem egy lény, tán egy gondolat;

Szeretet, szerelem és öröm;

 Mit nem feledek, oly pillanat;

 Ékszer, mit magamon hordok;

Hála, mit magamba’ morgok;

 A kóbor eb, ki rám néz éhen;

 A szomszéd virág, mi megrebben a szélben;

Út, több és egy;

 Mit járni kívánok én, ő és te;

 Az kié szívem és lelkem.

Mit választottam, minden döntésem;

 Minden mi érték, számomra az;

A hit, a bocsánat s küzdelem;

 A zene és az erdei hang;

 A béke és a csend;

 S minden, mi összecseng.

S a legvégén kongó harang.

Saját kép