Okoskodók okossága

Tudatlanok, bajt hozó hívatlanok.
Ostoba okoskodók, szó cséplő hivalkodók.
Ne tovább, állj!
Maradjatok veszteg - zár a szátokra menten!
Káoszt hozó ostoba csürhe;
Barmok sokasága, birkák ökre;
Bárhol hangot adó,
Hangos hadakozók...
Tudatlanok tudománya;
Veszett a világ utálkozók hatalmába...

Lélegzet... lélegezve lélegzem be a tisztát,
Az ősit, a bölcs hallgatást;
Hallgat és ás... sírját, temetve magát.
Sarlatánok világába csendesen tűrő
Magát égető, boszorkányként űzött.
Csendes hallgatásban
Máglyára vetve magam, néma kiáltással,
Reszketeg kiállással...
Nyilvánosan némán állok tömeg elébe,
Égek szemük tüzében.
S hangom néma...

Fülükben hazug szó ül,
Mint egy füldugó,
Igaz szót eldugó, rejtő erő.
Hangos némaságot elűző,
Téveszméktől bűzlő;
Magukban őrlődve félelem
Mozsara alatt.

Hát szóvá teszi lelkem?
Elmondva elfeledetten mi igaz,
Mi tudás, mi higgadt elme, nem más.
Vagy szív, tiszta és ártatlan.
Állj, állj! Nincs semmi baj... Ilyen a világ.
A bölcsesség némasága...

2016/08/08 © Szabó Zsófia