El akarom mondani

Saját kép

Hogyan lehet verset írni,

Mikor annyi mindent van mit mondani?

Mesélni a fényről és a virágokról,

Mesélni a fákról és az álmokról.

Mesélni istenekről, képzeletbeli lényekről,

Igazat beszélő csalfa szerelmekről.

Annyi mindent lehetne elmondani.

A lélek legmélyét a zene hangján,

Mely mindenkinek oly más.

Ahogy csukott szemmel csak hallgatunk.

Vagy egy másik szempárban mélyen elveszünk.

Csak lebegünk a sötétben, mely oly megnyugtató.

És olyanokat érzünk, amire nincs emberi szó.

Nem lehet elmondani.

De meg akarom mutatni.

Akarom, hogy a szememmel lásd a pirkadatot,

Hogy a te ajkaddal szavaljam a kívánságod.

Hogy elmondjam, milyen gyönyörű ez a világ,

És, hogy lássam a te álmaidon át.

Együtt létezni a világban,

Együtt elveszni a kívánságokban,

A kezeinkkel érezni a nap melegét,

Érezni, hogy sose lesz itt a vég.

De ha mindez igaz lenne,

Akkor egy évezred is kevés lenne.

2016/02/28 © Szabó Zsófia