© Szabó Zsófia
2016.04.12.
Szívem oly’ megnyerő és tiszta…
Gondolom én.
Sötétségem egy megvetemedett lény.
De én Őt is szeretem.
Szeretem, mert megtehetem.
Így gondolom.
Szerelmes vagyok.
Beléd és magamba;
A világ legszebb dallamába,
A virágzó fa ágába,
És a hőbörgő tenger hatalmába.
Szerelmes vagyok.
Elérem a csillagokat;
Így gondolom.
Elérem a felhőket.
És talán –
De csak talán,
Mások szívét is elérem.
Egy nap elérem.
Ezt akarom hinni.
Szerelmes vagyok.
Mert megtehetem.
És szabad vagyok,
Mert meg is teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése