Omega

Mindenki a tetem köré gyűlt és nézte, ahogy Kirin és Tánya a húst tépik, és jóízűen megeszik. A sérült szarvasbika többé már nem moccant, átadta magát nekünk, hogy életet adjon a sajátja árán. Miután az Alfa-pár befejezte az étkezést, Oki és Mika következett, majd lassan csatlakozott hozzájuk Szitka, Berger és Luci.

Én távolról figyeltem kongó gyomorral, amint a tetem egyre fogy és sorban, tele hassal mennek odébb a farkasok, hagyva, hogy a maradékból lakmározzanak az alsóbbrendűek. Egy próbát megér. Fülem, farkam behúzva, lehorgasztott fejjel lassan közeledtem Gojgó felé. Óvatos voltam, készültem a meghátrálásra. Gojgó megfeszítette izmait, megdermedt és figyelmeztetőn felemelte a farkát, majd morogni kezdett, amint nem tágítottam. Még egy lépés és Gojgó felém kapott, és vicsorogva űzött el a tetem közeléből. Bukdácsolva igyekeztem eliszkolni.

A földön találtam magam összegörnyedve, Gojgó fenyegető fogsorával szembenézve. A nyakamon, a bundámba hatoló fogakra megdermedtem és vártam, amíg Gojgó visszamegy és elégedetten lakmározik tovább. Néztem őket egy darabig. Majd elindultam másik irányból. Fülem, farkam behúzva, lehorgasztott fejjel lassan közeledtem Tekla felé. Ő mindig kedves. Megfeszült és figyelmeztetőn felemelte a farkát.

Megálltam. Hátha mégiscsak enged, ha nem erőltetem. Tekla nekem jött és én bukdácsolva, próbáltam kitérni az állkapcsa elől. Megint a földön találtam magam összegörnyedve, Tekla fenyegető fogsorával szembenézve. Vártam, amíg Tekla visszamegy, és míg Gojgó és Luci távozik Alex is óvatosan közeledik, majd mohón nekiesik a már félig megevett tetemnek.

Miközben néztem őket, és vártam, hogy odaengedjenek Kirin lépett oda hozzám. Amint meghallottam a hó ropogását, fülem, farkam behúzva, lehorgasztott fejjel görnyedtem össze, fel se mertem nézni Kirinre, aki égig meredt farokkal, fenségesen felemelt fejjel követel tiszteletet előttem. Óvatosan felemeltem a fejem és kényeztetőn elkezdtem nyalogatni a fehér farkas állát. Kirin elégedetten ellépett fölöttem, majd továbbment, hogy Szitkáék felett is megerősítse hatalmát.

Visszanéztem a tetemre, Tekla már elment és már csak Alex volt ott. Alex csak egy fokkal áll feljebb, mint én. Hátha odaenged. Fülem, farkam behúzva, lehorgasztott fejjel lassan közeledtem Alex felé. Ezúttal nem készültem a futásra, biztos nekem is jut valami most már. Végignéztem a tetemen. Csontok és hús. Kevéske, de nekem még pont elég. A hollók kezdtek már gyülekezni, tudták, hogy nemsoká itt az ő idejük is.

Remélem, Alex annyira meg van feledkezve rólam, hogy odaenged. Alex felemelte a fülét és fenyegetőn felemelte a farkát. Megálltam és hátrálni kezdtem. Alex felém ugrott, és vicsorogva űzött el a tetem felől. Bukdácsolva, fülem, farkam behúzva, lehorgasztott fejjel futottam el előle, míg el nem estem. Megint a földön találtam magam összegörnyedve, Alex fenyegető fogsorával szembenézve. Közben a hollók megszállták a tetemet, és mire Alex visszaért, nagyrészt megették az finomabb részeket.

Mikor Alex is végre elment és lefeküdt a többiek mellé, én a hollókkal együtt csipegettem le a húst, és a száraz csontokat ropogtattam. Miután a hollók társaságában ettem, elindultam a többiekhez. Fülem, farkam behúzva, lehorgasztott fejjel, óvatosan közeledtem hozzájuk. Ezúttal ügyet sem vetettek rám.

Nemsoká elindultunk, hogy bejárjuk a területet. Oki és Mika játékosan követték a falkát, Kirin itt-ott megszaglászta a fákat, majd felfrissítette a szagjeleket, Tánya figyelt a tagokra. Én hátul kullogva, követtem 2-3 méter távolságról a többieket. Már éppen befejeztük volna a terület átfésülését, amikor Kirin megállt, figyelmeztetőn vízszintesbe emelete a farkát, és vicsorogva maga elé morgott, nemsoká a többiek is követték.

Megláttam a szürke, félszemű farkast, aki ijedten megindult a sűrűbe, a többiek utána, majd én is futásnak eredtem. Mikor beértem őket, a Félszeműt már marcangolták, de még alig sérült, mikor sikerült kitörnie és elmenekült. A többiek nem pazaroltak rá több energiát. Bosszúsan somfordáltak visszafele. Fülem, farkam behúzva, lehorgasztott fejjel, óvatosan hátráltam, majd megvártam, míg elmennek mellettem, végül utánuk eredtem.

Nem sokat mentünk még. Tánya odalépett hozzám. Én, fülem, farkam behúzva tiszteletet adtam neki, de őt nem érdekelte. Fogaival nekem esett és óvatosan megtépett, de vigyázott nehogy súlyosabb sérülést okozzon. Igaz, hisz minden egyes tag számít, ha vadászni kell. Tépett szőrzettel kullogtam a többiek után. Tánya bosszúsága elégedettséggel lett helyettesítve.

Este vonyítással jeleztük helyzetünket. Kiüvöltöttem magamból szomorú sorsomat, mint a falka omegája. Egy hétig nem kell vadászni. A többiek játékosan birkóztak, az alfa-pár megerősítette hatalmát. Én a többiek mellett csak néztem őket, és lehorgasztott fejjel, lógó farokkal álmodoztam.

Még fel sem kelt a nap, de már elindultunk külön felderíteni a területet. Egyedül mentem és élveztem a magány nyugalmát. Néha felhangzott Oki vagy Tekla vonyítása, jelezve helyzetüket. Kellemesen sétálgattam az erdő sűrűjében, a lombok között áthatoló hold fényében fürödve. Majd megtorpantam. Magam elé meredtem, amint megláttam a grizzly medvét. Megzavartam és egyedül vagyok.

A grizzly lustán felém fordult, majd felállt és épp emelte a mancsát. Segélykérőn felvonyítottam. Lassan hátráltam és kitértem az első csapás elől. A második eltalált és a fának csapott. Közeledett és én nem tudtam mit tenni, menekülni próbáltam, de a fa és a medve sarokba szorított.

Nemsokára a hó ropogása hallatszott és farkasok szeme tűnt fel a sötétből. Körbeállták a grizzlyt és fenyegetőn vicsorogva, támadóhelyzetben terelgették el a territórium határáról. Majd odajöttek hozzám és megnéztek. Látván, hogy nincs semmi bajom, elindultak vissza. Én, fülem, farkam, behúzva hálával a szívemben követtem őket. Én, a falka omegája.

~2012-2013 © Szabó Zsófia