Dagad a hold

Saját kép

Dagadva ragyog a hold,

"Vért!" − szól. − "Vért...!"

Engem hív az ősi ösztön,

Mit... Mondd, mit várok még?

Dagad a hold, dagad,

Engem a vágy elragad.

De hogy nézzek tükörbe?

"Vért, vért...!" − borzadok üvöltve.

Borzad a hold, ragyog,

Várnak engem ott

Fenn, fenn

A napsütésben.

De én maradni akarok

Lenn... lenn az éjben.

Dagad a hold,

Oly borzadva dagad,

Én pedig undorodom.

Ki vagyok én?

Már nem tudom.

2013 © Szabó Zsófia