Tükörkép

© Szabó Zsófia
2016-01-01

Csak én vagyok…

Te meg én;

Szemed, mint a márciusi éj.

Szép vagy, s én nézlek.

Szám szélén ceruzával rajzolt apró mosoly,

Melyet akkor érzek,

Mint mikor egy fáradt nap délután a kávéra nézek.

Nyugodt vagy, mosolyogsz;

Boldog, huncut sóhaj

szádon az óhaj,

Hogy csak te meg én.

De van egy akadály:

A tükör az, mely köztünk áll;

És csak nézlek, de meg nem érintelek,

Csak gyönyörködöm szép alakodban,

Játékos szemedben,

Néma sóhajodban.

Kívánom: lépj ki onnan!

Érintsük meg egymást, s mutassuk meg:

Világ! Ez vagyok én,

Ez vagyunk mi;

És szívem, ha csak fele ennyire kívánsz;

Ha csak háromnegyed ennyire szeretsz;

És én mindezt viszonzom,

Akkor jóban leszünk, ígérem!